Az érintkezési ellenállás-mérő -, más néven mikro-ohmmérő, alacsony{2}}ellenállási ohmmérő (LROM) vagy duktormérő -, egy precíziós elektromos műszer, amelyet kifejezetten nagyon alacsony ellenállásértékek mérésére terveztek, jellemzően mikro{4}}ohm (μΩ}}) és milliméter{5 mm{5}ohm közötti tartományban. Elsősorban az elektromos érintkezők, csatlakozóvégződések, gyűjtősín-csatlakozások, kábelcsatlakozások, kapcsolóberendezés-érintkezők és hegesztett vagy csavarozott áramvezető csatlakozások minőségének és integritásának értékelésére szolgál.
Az érintkezési ellenállás mérésének alapvető jelentősége a Joule-törvényben rejlik (P=I²R). Még egy nagyon kis ellenállásérték -, amely alacsony áramszinten jelentéktelennek tűnik -, jelentős hőenergiát termelhet nagy terhelési áramok átvitelekor. Például egy mindössze 100 μΩ-os érintkezési ellenállás, amely 1000 A terhelési áramot hordoz, folyamatosan 100 watt hőenergiát oszlat el ezen a csatlakozási ponton, ami a szigetelés, a csatlakozók és a környező alkatrészek progresszív hőkárosodásához vezet.
Az érintkezési ellenállástesztek nélkülözhetetlen eszközök az elektromos hálózatok karbantartásában, a transzformátorgyártásban, a megszakítók tesztelésében, a vasúti infrastruktúra karbantartásában, a repülési minőségellenőrzésben és az ipari kapcsolóberendezések üzembe helyezésében - minden olyan alkalmazásban, ahol ellenőrizni kell, hogy az áramvezető kötések ellenállása egy meghatározott maximális küszöb alatt van-e.
Érintkezési ellenállás tesztelők működnek aKelvin Four{0}}Wire (4 vezetékes) mérési elv, más néven Kelvin-érzékelő módszer vagy négy{0}}terminális mérés. Ez a technika elengedhetetlen a pontos alacsony-ellenállásméréshez, mert kiküszöböli a vezetékellenállás és a mérőcsatlakozások érintkezési ellenállásának hatását, - a hibákat, amelyek elfogadhatatlanul nagyok lennének a mért mikro-ohm értékekhez képest.
Hogyan működik a négy{0}}vezetékes módszer:
Aktuális vezetékek (C1, C2): Pontosan szabályozott egyenáramú tesztáramot (általában 10A és 600A között, a műszer típusától függően) fecskendeznek át a vizsgált alkatrészen két dedikált áramvezető{2}}vezeték segítségével.
Feszültségvezetékek (P1, P2): Két különálló, nagy impedanciájú feszültségérzékelő vezeték csatlakozik közvetlenül a vizsgált komponensre (az áramvezeték csatlakozási pontjaiba). Ezek a vezetékek gyakorlatilag nem vezetnek áramot.
Számítás: A műszer egyszerre méri a komponens feszültségesését (V) és a tesztáramot (I), majd az Ohm-törvény alapján kiszámítja az ellenállást:R = V / I. Mivel a feszültségvezetékek elhanyagolható áramot vezetnek, ellenállásuk nem befolyásolja a mérési eredményt.
Miért fontos a magas tesztáram?: A nagy tesztáram (100A vagy nagyobb) használata kritikus fontosságú az oxidált vagy szennyezett érintkezési felületek pontos érintkezési ellenállásának leolvasásához. Az alacsony tesztáramok megtéveszthetők vékony oxidfilmekkel, amelyeknek látszólag elfogadható az ellenállása, de tényleges terhelési áramköri körülmények között lebomlanak.
